Mert elfogy a levegő lassan, így nem
lehet
Ne fújd rám a füstbe ment tervedet
Megfojt, ahogy a falak közt megreked
Füstölögj a faszba, mert itt emberek
Állnak a sorban, nem tudják hol
Bégetnek a birkák a fakkjuhakolban
Az ugaron a színlelt nyugalom honol
A vízfejűek meg csak ülnek a
nyakadon
Te meg elhiszed nekik, ez az ígéret
földje
Megígérnek mindent, de nem lesz
belőle
Semmi, tudod ez a Magyarázország,
Ahol mindenki mindent megmagyaráz
És mindenki használt rongyot ráz
Kinek operabál, kinek a Hongkong
áruház
Ez gáz, hogy aláz meg az élet
A címlapokon megint a senkik képét
nézed
De ha nem hiszed el, hogy minden
rendben
Te vagy az én emberem, gyere velem
Mer’ az igazság „odaátrángatlak”
és megkérdezem (Hogy)
Élet ez? Mikor nem hagyják,
hogy szabadon lélegezz? Milyen élet ez?
Azt kérdezed, miért mások
mondják meg, hogy mi a jó neked? Hogyan élheted.
És elfogy a levegő lassan, így nem
lehet
Ne fújd rám a füstbe ment terved
Mert ilyen ez a Magyarázország,
Ahol mindenki, mindent megmagyaráz
És soha senki nem veszi észre magát
Itt mindenkinek minden kalap, meg kabát
És mindenki jól van, csak állnak a
sorban
Bégetnek a birkák a fakkjuhakolban
De ha mégsem hinnéd el, hogy minden
rendben
Te vagy az én emberem, gyere velem
Mer’ az igazság „odaátrángatlak”
és megkérdezem (Hogy)
Élet ez? Mikor nem hagyják,
hogy szabadon lélegezz? Milyen élet ez?
Azt kérdezed, miért mások
mondják meg, hogy mi a jó neked? Hogyan élheted az életed?
Remélem, hallod a hangomat és néha
rosszul érzed magad
Hogy élhetsz ilyen nagy lábon, mikor
nekünk csak ilyen kevés marad
Remélem, hallod a hangomat, és néha
elgondolkodsz ezen
Hogy én leszek az, aki ezt az éles
kérdést a torkodnak szegezem
Hogy milyen élet ez?
