Brian dala

Látod megszülettem, itt a világ másik végén
Azóta rohadok lent a porban
Anyám alkoholista volt, apám idegbeteg
Egy pofonért sosem álltam sorba

Összetört lelkem az idő, szép lassan szétmarta
Így nem csoda, hogy a drogokba menekültem
Itt álok előtted, egy roncs ember
Nincs jövőm, nincs életem

Ref.: Brian ó Brian
         A balsorsnak sarja
         Brian ó Brian
         Szívét a magány úgy marja

Nem voltak barátaim, a sulit elkerültem
Csak a tű volt, ami az otthont adta
Nekem a halál csak megváltás lenne
De az is elkerül, csak várok a napra

Mikor lehunyom végre a szemem
És itt hagyok mindent
A sok szennyet, és zajt
Ami oly régen belém mart

Ref.: Brian ó Brian
         A balsorsnak sarja
         Brian ó Brian
         Szívét a magány úgy marja