TURAKENROLL, ÚJ PÓLÓK ÉS LEMEZ!

Hell! Ma ismét lesz Turakenroll és mi ismét ott leszünk, hogy megmozgassuk a végtagokat. Ráadásul viszünk a vadi új pólókból is egy jó adagot, valamint az új lemezből is, aminek a legtöbb dala felcsendül majd a koncerten a régi "klasszikusokkal" együtt. :) Találkozunk! Puszi, a Helo Zep!



08.11. Heves, Dinnyetörő Fesztivál

Kezdeni elölről

Hát itt van újra a perc, amikor útra kelsz
Mert látod, ahogy elhasalnak az álmok
Te meg csak futsz utánuk hülyén

Vagyunk még páran ilyen állatok
Akik fejjel a falnak sem állhatok
Meg ameddig oda nem érek a végén

Mert nekem
Nem kell semmiféle maradék
Tedd el, mer’ nekem ennyi nem elég
Az hogy összetesszük a két kezünk
Hogy még élünk, nem csak létezünk

De ne félj!
Nehéz felállni a földről
De ameddig futja az erődből
Soha ne add fel, ha már unod elkezdeni elölről
Most kell, hogy élj
Amíg futja az erődből
Mielőtt még végleg felőröl
Soha ne add fel, ha már unod elkezdeni elölről

És eljön néha a perc, amikor arra kelsz fel,
A tököd kivan már az egésszel
Inkább mindenki hagyjon békén

És ilyenkor kell arcon köpni
Azt a tükörképet aki csomót kötni
Készül a lábaidra, a tettek mezején

Mire én:
Nem kell semmiféle maradék
Tedd el, mer’ nekem ennyi nem elég
Az hogy összetesszük a két kezünk
Hogy még élünk, nem csak létezünk

Ne félj!
Nehéz felállni a földről
De ameddig futja az erődből
Soha ne add fel, ha már unod elkezdeni elölről
Most kell, hogy élj
Amíg futja az erődből
Mielőtt még végleg felőröl
Soha ne add fel, ha már unod elkezdeni elölről


Elkezdeni elölről, elkezdeni elölről, soha ne add fel!

Macskakő

Te is hallod a szirénák zaját
Ahogy félbehasítják az éjszakát
Betört kirakatok, égő könyvek
Lehet, hogy érted, vagy értem jönnek

Azt érzed, hogy valami nincs rendben
De jobb, hogyha ott maradsz csendben
Azon a széken, ahova ültettek
Mert lehet, hogy érted, vagy értem jönnek
Lehet, hogy érted, vagy értem jönnek

Te is vak vagy, aki szart se lát
Mert a szemed régen kilopták
Csak botorkálsz a csodára vársz
Nem kell több hazug csodatevő
Csak néhány kéz és macskakő
A csoda, mikor végre felkelsz és jársz
Látod a plexi sorfalat
Ahogy töretlenül feléd halad
A gáztól a szemedben könnyek
Lehet, hogy érted, vagy értem jönnek

Azt érzed, hogy elég már ebből
Hogy a jövőd, lassan romba dől
Csak te vethetsz véget ennek
Mert lehet, hogy érted, vagy értem jönnek
Lehet, hogy érted, vagy értem jönnek

Te is vak vagy, aki szart se lát
Mert a szemed régen kilopták
Csak botorkálsz a csodára vársz
Nem kell több hazug csodatevő
Csak néhány kéz és macskakő

A csoda, mikor végre felkelsz és jársz

Élet ez?

Mert elfogy a levegő lassan, így nem lehet
Ne fújd rám a füstbe ment tervedet
Megfojt, ahogy a falak közt megreked
Füstölögj a faszba, mert itt emberek

Állnak a sorban, nem tudják hol
Bégetnek a birkák a fakkjuhakolban
Az ugaron a színlelt nyugalom honol
A vízfejűek meg csak ülnek a nyakadon

Te meg elhiszed nekik, ez az ígéret földje
Megígérnek mindent, de nem lesz belőle
Semmi, tudod ez a Magyarázország,
Ahol mindenki mindent megmagyaráz
És mindenki használt rongyot ráz
Kinek operabál, kinek a Hongkong áruház
Ez gáz, hogy aláz meg az élet
A címlapokon megint a senkik képét nézed

De ha nem hiszed el, hogy minden rendben
Te vagy az én emberem, gyere velem
Mer’ az igazság „odaátrángatlak” és megkérdezem (Hogy)

Élet ez? Mikor nem hagyják, hogy szabadon lélegezz? Milyen élet ez?
Azt kérdezed, miért mások mondják meg, hogy mi a jó neked? Hogyan élheted.

És elfogy a levegő lassan, így nem lehet
Ne fújd rám a füstbe ment terved
Mert ilyen ez a Magyarázország,
Ahol mindenki, mindent megmagyaráz

És soha senki nem veszi észre magát
Itt mindenkinek minden kalap, meg kabát
És mindenki jól van, csak állnak a sorban
Bégetnek a birkák a fakkjuhakolban

De ha mégsem hinnéd el, hogy minden rendben
Te vagy az én emberem, gyere velem
Mer’ az igazság „odaátrángatlak” és megkérdezem (Hogy)

Élet ez? Mikor nem hagyják, hogy szabadon lélegezz? Milyen élet ez?
Azt kérdezed, miért mások mondják meg, hogy mi a jó neked? Hogyan élheted az életed?

Remélem, hallod a hangomat és néha rosszul érzed magad
Hogy élhetsz ilyen nagy lábon, mikor nekünk csak ilyen kevés marad
Remélem, hallod a hangomat, és néha elgondolkodsz ezen
Hogy én leszek az, aki ezt az éles kérdést a torkodnak szegezem

Hogy milyen élet ez?

Éjszaka

Na tölts még egy italt és felejts el
Nem én vagyok az a droid, akit keresel
Bár ha megkínálsz még egy felessel
Lehetek lelki támasz, hogy ne ess el

És adok egy tippet, az élethez
Hogyan állj hozzá az évekhez
Amik múlnak és mielőtt véget ér
Mikor a test már tele, de a lélek még inni kér

(Adj neki, ami bele fér)

Na tölts még egy italt és felejts el
Tudod, hogy ma este semmi nem érdekel
Bár érdekes a sztorid, ezt már hallottam
Néha úgy mesélik el, hogy én is ott voltam

Tudom, az ismerősöd egy ismerőse
Akit nem ismerünk meg elsőre
Pedig a legjobb történetek hőse
Néha nem mind hiszi el még ő se

A múltkor is vele fejtettem meg
Hogy mi értelme az életnek
Ahogy az alkohol ízű bölcsességek
A szánkból az éjszakába tévednek

És ha ő mondja neked, hidd el
Ha az életben valami nem stimmel
Beszéld meg a két jó baráttal
Jackkel és Jimmel


Mert ez az éjszaka nem érhet véget
Amíg nem láttunk táncolni téged
Mert ez az éjszaka nem ért véget
Amíg nem esünk össze végleg
Ezt ne felejtsd el

Amíg nem láttunk táncolni téged
Amíg nem esünk össze végleg
Amíg nem láttunk táncolni téged
Addig ez az éjszaka nem érhet véget
Csak most kezdtük el!

Adj hitet

Legyél nekem a fény, ami elkísér majd ha itt hagyom
Vissza nem jöhetek soha többé már, legyél te az új otthonom
És legyél az irány, a cél, ami hajt a végtelen utakon
Az első korty, ami feltankol majd a lepukkant benzinkutakon

Legyél a rock’n’roll, pár slukk és nem kevés alkohol
Tudod bárhová megyünk, mi mindig otthon vagyunk mindenhol
És lehet, hogy az utak sehová mennek
És sehova nem visznek el
De ha egyetlen percre ma enyém a szád, és a szíved
A kezed, a szemed, nekem indulnom kell

Adj hitet végre, hogy érezzem,
Nem hiába lélekzem
Te vagy az egy, az az egyetlen
Akiben hiszek, és aki hisz bennem
Adj hitet végre, hogy érezzem,
Nem hiába lélekzem
Te vagy az egy, az az egyetlen
Te vagy a hitem, nekem te vagy, az életem

Legyél a hangzavar, a fejemben, hogy ne zavarjon a csend itt benn
A gazdátlan álmok útján fuvar, ami elvisz majd engem innen
Ez az egyetlen dal, amit adhatok neked, tényleg ez minden
De benne vagy te és benne vagyok én, minden amiben valaha hittem

Adj hitet végre, hogy érezzem,
Nem hiába lélekzem
Te vagy az egy, az az egyetlen
Akiben hiszek, és aki hisz bennem
Adj hitet végre, hogy érezzem,
Nem hiába lélekzem
Te vagy az egy, az az egyetlen
Te vagy a hitem, nekem te vagy, az életem

Nem hiszek

Minden reggel a tükörbe nézve megkérdezem magam
Ez már az az ember, aki én mindig is lenni akartam?
Válaszra éhezve, ennyit érez, de mennyit ér ez az élet, a gondolat megmérgez
Napról-napra formál a félelem saját bizonytalan képéhez

Sokszor voltam lenn, amikor itt benn, a fejemben elhallgatott minden
A kérdés, úgy feszül a torkomnak, mint a kés: láttak-e már boldognak?
Neked üzenem, én sose’ leszek odalenn, olyan mélyen, nem
Téveszted a szememet meg, a sok szemetet többé nem hiszem el neked

Hisz a démonaim nem engednek
Lenni egy jobb embernek

De én nem hiszek neked
Hogy másképp nem lehet élni az életet
Meddig még, én bármeddig elmegyek
Hogy elmondhassam neked: Én benned nem hiszek
Én benned nem hiszek!

Tudom nehéz a felismerés, hogy mehetsz fel is, mer’
Észre sem veszed, ha a lejtőn visszafelé mész, végül újra a csúcsra érsz
Mert aki mer és bízik, remél, ameddig csak él, nem a nyakát, a kezét metszi a kötél
Kapaszkodik felfelé, mert tudja, hogy nincs már annyira messze a cél

A démonaim nem engednek
Lenni egy jobb embernek

De én nem hiszek neked
Hogy másképp nem lehet élni az életet
Meddig még, én bármeddig elmegyek
Hogy elmondhassam neked: Én benned nem hiszek
Én benned nem!
Engedd el minden félelmed
Engedd el minden gyűlöleted
Ne hidd, hogy másképp nem lehet

Én benned nem hiszek

Az ördög, akit ismersz

Ez az én megbánásom neked
Hogy elmondom, amit nem lehet
És lassan el kell, hogy engedjelek
Ha már elpazaroltam a szerelmedet

És tudtad jól, hogy mennyire hideg
Mégis a kezembe adtad a szíved
És összerakni már nem igen lehet
A szilánkok még vágják a tenyeremet

És a szárnyaim elvesztettem régen, letéptem (Mert tudom jól)
Hogy az angyaloknak nincs helye ezen az égen (Eltévedtél valahol)

Csak lázból és fájdalomból áll
Minden nap, mióta itt hagytál
Próbálok nem gondolni rá
Hogy én vagyok az az egy, akit ma felemelsz
Én vagyok, akinél jobbat érdemelsz
Én vagyok, akit szeretni nem mersz
Én vagyok az az ördög, akit ismersz

Ez az én megbánásom neked
Hogy elmondom, amit nem lehet
És lassan el kell, hogy engedjelek
Ha már nem voltam elég jó veled

De ma megfizetek minden könnycseppedér’
Amit valaha miattam ejtettél
Akárhányszor sírva mentél haza
Még forgolódok emiatt éjszaka

És a szárnyaim elvesztettem régen, letéptem (Mert tudom jól)
Hogy az angyaloknak nincs helye ezen az égen (Eltévedtél valahol)

Csak lázból és fájdalomból áll
Minden nap, mióta itt hagytál
Próbálok nem gondolni rá
Hogy én vagyok az az egy, akit ma felemelsz
Én vagyok, akinél jobbat érdemelsz
Én vagyok, akit szeretni nem mersz
Én vagyok az az ördög, akit ismersz

Szörnyek az ágyad alól

Mikor rád borul az éj, fáradt szemhéjadon megtelepszem
A sötétben még ég a fény, ami hozzád invitál engem
Egy táncra, most kapaszkodj meg hát mind két kezeddel
Csak így vezethetlek le a mélybe, végül újra a fényre fel

Mert csak árnyékok vagyunk egy sötét szoba legmélyén
A szürkületbe olvadunk, mint rémálmokból szőtt remény
Csak a fény, az áldott fény, ami körülvesz és átkarol
Kapaszkodj jól, mondom, mert mi vagyunk azok a szörnyek az ágyad alól

Ref.: Merülj le velem, félelem a nevem
Messze még a reggel, addig hozzám tartozol
Mert én ott vagyok mindenben, legbelül, mélyen benn
Minden éjjel kínoznak a szörnyek az ágyad alól

Mikor rád borul az éj, akarom, hogy félj, lássam a szemedben
Hogy a könnyek úgy peregnek le, mint oldalak a könyvedben
Amit az életed filmjéhez firkáltál, hát mit vártál
Álomba ringatlak, és rángatlak a drótodnál

Árnyékok vagyunk egy sötét szoba mélyén
A szürkületbe olvadunk, mint rémálmokból szőtt remény
Csak a fény, az áldott fény, ami körülvesz és átkarol
Kapaszkodj jól, mondom mert mi vagyunk azok a szörnyek az ágyad alól

Ref.: Merülj le velem, félelem a nevem
Messze még a reggel, addig hozzám tartozol
Mert én ott vagyok mindenben, legbelül, mélyen benn
Minden éjjel kínoznak, a szörnyek az ágyad alól, igen...

Álomtalanítás

Nem adott könnyű álmot az élet
És néha attól félek, nem lesz elég erőm hozzá
Hogy megvalósíthassam mindet
Mindent, ami lennék, hogyan válhatnék azzá

Aki megmutatja neked azt a képet
Amit az ágyam szélén fekve, fáradt szemeim mögül minden éjjel nézek
Hiszen ennyi az élet, néhány papírra vitt történet
Lehet nincsen rajta sok hely én mégis odarajzollak téged

Te meg majd kiszínezed a részeket
Amit szürkén hagyott a képzelet
Hiánya és ha minden hiába volt
Csak szeretném fogni a két kezed
(Mert)

Látom, ahogy a ködben elhalványul minden álmom
Mégis a fény felé botorkálunk, keresztül a félhomályon
Hiszen tudod jól, hogy az álmaimon túl semmi másom nincsen
Gördíthet bármit elém a világ, soha nem hagyom, hogy térdre kényszerítsen

Nem adott könnyű álmot az élet
És érzem néha, félek, néha tényleg nem látom ahogy célba érek
De őrzök magamban jó néhány szép emléket
Ami ébren tart, ha az álmoknak majd a valóság vet véget

Látom, ahogy a ködben elhalványul minden álmom
Mégis a fény felé botorkálunk, keresztül a félhomályon
Hiszen tudod jól, hogy az álmaimon túl semmi másom nincsen
Gördíthet bármit elém a világ, soha nem hagyom, hogy térdre kényszerítsen

Hát ébredj fel és küzdjél az álmaidér'


Gyújts lángot

Gyújts végre lángot, ma éjjel a sötétben
Ha meglátod, ne félj engedd, hogy hadd égjen
Mert ez a fény, itt ma csak miattad világít
Hogy lásd mit rejteget el ez a világ itt
(Milyen, nagyon keveset láttál eddig)

Gyújts végre lángot, ha nem látod a lényeget
Ezeket az életüktől megfosztott lényeket
Akiknek nem látszik az arcuk, mert elfordítják tőled
Hisz soha nem volt senki, aki meghallgatta őket

(Mert)
Nem hallod a hangjuk, hallgatnak, halkak,
Vagy meg sem szólalnak
A hatalmak alatt megtörnek csendesen
Mindenki néma és eszembe jut néha
Hogy lehetünk ilyen sokan kevesen?

(Hát)
Láss, ne csak nézz, nem olyan nehéz
Megszabadítani csak azt lehet, aki cselekvésre kész

Gyújts végre lángot, és engedd, hadd nyelje el
A világtalanságot, a kezeddel
Tartsd a magasba, érezd, hogy felperzsel
És a hamvait a változás szele hordja el

Hadd lássam a kezed és benne a rég
Elvesztett megfakult reményt
Ha te is elfogadod azt a tényt
Hogy az élet nem előre megírt történet
A szemed megszokja a sötétet
És többé nem igényli a fényt

(Hogy)
Láss, ne csak nézz, nem olyan nehéz
Megszabadítani csak azt lehet, aki cselekvésre kész
Hát gyújts világot, a lángot vidd magad előtt bármerre mész
Ha látod az utat és járod a végén biztos célba érsz

(Mert tudod rég)
A hatalom szomját csak a népe könnyei oltják
A hatalom szomját csak a népe verejtékei oltják


Fény a sötétben

I. Legyél nekünk a fény

Hé te, aki az arcod a tudattalanság
Éjsötét árnyékába temeted
Te, aki ha látni félsz, félre nézel
Az igazság előtt lehunyod a szemed

És te aki még hiszed, hogy lehetsz ember
Nem a félelem irányítja a szívedet
Add a kezed annak, aki hinni nem mer
Annak, aki úgy érzi, minden elveszett

Legyél nekik a fény a sötétben

Hé te, akit a fájdalom kétségbe ejt
Mert úgy érzi elfelejteni nem bírja
Tudom, hogy a lelkünk több sebet rejt
Mint amennyi a csuklóinkra van írva

Te, akit olyan régen kerestem
Látom a szemedben, a remény benned él
Ha keresztül nézel a haldokló testen
Láthatod, hogy te is ugyanolyan vagy, mint én

Legyél nekünk a fény a sötétben

II. Vigyél el innen

Ragyogj ránk végre a legsötétebb órákban
Hány elveszett lélek keresi a helyét a világban
Vezess minket át a félhomályon, hiszen te vagy az egyetlen
Aki képes rendet tenni ezekben a megzavart fejekben

(Igen)
Jó volna érezni, ahogy arcon csókol a fény, olyan erővel
Amitől úgy érzem, hogy a sebeink begyógyulnak majd az idővel

Vigyél el innen mielőtt elnyel a sötétség (fény a sötétben)
Itt hagynék mindent, hiszen rád várok már rég (fény a sötétben)
Nekem ennyi elég, én feléd nyújtom a két kezem (fény a sötétben)
Mert szerelmes vagyok beléd, te vagy a fény a sötétben

Ragyogj ránk végre és száműzd messze az éjszakát
Tudom a lelked elbírná a világ minden baját
Segíts annak, aki úgy él, hogy a sötéthez láncolja magát
Becsukja a szemét és leszegett fejjel inkább semmit se lát

(Igen)
Jó volna érezni, ahogy kézen fog a remény, magához ölel
Amitől úgy érzem, hogy az életünk rendbe jön majd, idővel

Vigyél el innen mielőtt elnyel a sötétség (fény a sötétben)
Itt hagynék mindent, hiszen rád várok már rég (fény a sötétben)
Nekem ennyi elég, én feléd nyújtom a két kezem (fény a sötétben)
Mert szerelmes vagyok beléd, te vagy a fény a sötétben

Fény a sötétben, nekem


KÖSZÖNJÜK SZEKSZÁRD ÉS BAJA!

Hell! Egy hosszú hétvégén vagyunk túl. Adtunk az érzésnek rendesen. Szekszárdon az Est Café színpadán, Baján pedig az Armstrongban keltettük a zajt. Lassan közeledik a téli-tavaszi turné vége, már csak három állomás maradt. Ezen a héten Gyöngyösön, a Start Műhelyben zúzunk. Reméljük találkozunk Veletek. Puszi, a Helo Zep!